Legenda, történet

Miközben megpróbálta kivenni a csészéjéből a hő hatására meglágyult gubót észrevette, hogy az egy finom fonalat ereszt. Megfogta a szálat, amely igen erősnek tűnt és egy gombolyaggá tekerte össze. Később ezt a fonalat legombolyítva megtette a selyemszövés világhódító útjának első lépését. Ennek a figyelmes és okos császárnőnek köszönheti a világ a hernyóselymet. A mesébe illő kezdet után a folytatás titokzatos, ugyanis a kínaiak évszázadokon át gondosan megőrizték a selyem készítésének titkát, hogy elkápráztathassák vele a világot. Akkoriban Európában a selymet egy kínai fa termésének vélték. A kínai császárok idején a selyemgubó, a selyemárú állami egyedárusítás tárgya volt. Valutának használták, halálos bűnnek számított egy selyemhernyót vagy akár egy petét kivinni a országból. Ha valaki kifecsegte a selyemhernyó titkát, azt ki is végezhették mint árulót. A selyem – monopolhelyzete miatt – nagyon drága volt. A selyemkészítés hagyományosan női mesterség volt. A folyamathoz hozzá tartozott az eperfa ültetése, a selyemhernyó felnevelése, a selyem letekerése, a selyemfonál elkészítése és a textil megtervezése, szövése. A kínaiak úgy tartották, hogy a selyemhernyó életciklusa az emberi életet, halált és újjászületést jelképezi.

Az ókori Kínában könyveket is írtak selyemszövetre, s ezeket felcsavarva tárolták. Az íráshoz kezdetben feltehetően ugyanazt a selyemfajtát használták, mint amiből ruhát is készítettek. Később speciálisan erre a célra is készítettek selymet. Ma is Kína a legnagyobb selyemtermelő ország: a világ összes hernyóselyem-termelése ma közel 100 ezer tonna, ennek mintegy 72%-a Kínából származik.